A szülés szakaszai
Sokat gondolkoztam ezen a címen. Vajon lehet-e keretek közé biggyeszteni egy ennyire ezerarcú folyamatot? Hiszen ahány szülés annyi féle egyedi történet és bizony előfordul, hogy teljesen máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogyan az a „nagy könyvben” meg van írva. Ezzel nincs is semmi baj, ez így van jól.
A szakaszok, amikről most írni fogok, valójában egyfajta támpontot jelentenek. Egyrészt nekünk szüléskísérőknek, hiszen a támpontok segítségével könnyebb értékelni és kísérni magát a szülés folyamatát. Emellett hatalmas segítség lehet az anyáknak is, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy kialakuljon valamiféle kép arról, hogy mire is lehet számítani a szülés során. Könnyebb úgy átadni magunkat bizonyos történéseknek és elengedni a félelmeinket, ha vannak kapaszkodóink, támpontjaink. Na de szedjük is össze ezeket a kapaszkodókat, azaz beszéljünk a szülés szakaszairól.
1. Küszöbönálló vajúdás -avagy a felkészülés időszaka
Ez az az időszak, amely megelőzi az úgynevezett tényleges vajúdást, amit egyértelműen akkor nevezünk megindultnak, ha rendszeres, méhszáj változását is előidéző méhösszehúzódások (kontrakciók) is jelen vannak. Ezt megelőzően számos olyan történés jelentkezik, amelyek arra utalnak, hogy a vajúdás a „küszöbönáll”. Ez az időszak tarthat hosszú hetekig, de napokig is, vagy akár csak néhány óráig. Ebben a szakaszban gyakori, hogy időről-időre méhösszehúzódásokat, azaz jósló fájásokat érez az anya. Ilyenkor időnként megkeményedik a méh, ami eltarthat néhány másodpercig vagy akár egy-egy percig is, majd kienged ez a szorítás, és az élet megy tovább a megszokott módon. Ezek a keményedések még nem rendszeresek, a kontrakciók intenzitása változó. Előfordulhat az is, hogy amint az anya tevékenységet vált, vagy lepihen, elcsendesednek. A szülés várható idejének közeledtével, ezek az összehúzódások erősödni, illetve sűrűsödni fognak. Ebben az időszakban távozhat a nyákdugó is, mely jelenség szintén jelezheti a szülés megindulásának közeledtét. Összességében elmondható, hogy a küszöbönálló vajúdás jelei általában nem igényelnek azonnali cselekvést. A legjobb nyugalommal és türelemmel tudomásul venni, azt hogy ezek csupán jósló jelek. Az állandó készenléti üzemmód önmagában is kimerítő ezért az a legjobb stratégia, ha az édesanya ilyenkor a szokásosnál is több időt fordít a pihenésre, tápláló ételek és bőséges folyadék fogyasztására és ha jól esik, választ egy kíméletes mozgásformát magának ( például egy jó frisslevegős séta a természetben.) Feltöltődik amennyire csak lehet, mert a szülés megindulásával szükség lesz az erejére. Szerintem nagyon pozitív hatású, ha ebben az időszakban a szülőpár szán egymásra időt és beterveznek egy-egy randit maguknak. Hiszen ez emelheti a várandósság utolsó napjainak fényét és ünnepi lezárása is lehet közös életük eddigi szakaszának.
2. Vajúdási szakasz
Korai vajúdás (látencia szak): A korai vajúdás más néven látencia szak kissé összemosódhat az előbb említett szakasszal. Az viszont elmondható, hogy a látencia szakaszban már olyan méhösszehúzódások is megjelennek, amelyek hatására a méhnyak illetve a méhszáj fizikai változása elkezdődik. Az anya teste ilyenkor is keresi még a ritmusát, a kontrakciók szintén rendszertelenül jelentkeznek, de ezek nem csupán keményedések, hanem a nők többségénél fájdalomérzettel is járnak. A látencia szakot a szüléskísérők szociális szakasznak is szokták emlegetni. Ekkor még az anya a legtöbb hétköznapi tevékenységét tudja folytatni, akár méhösszehúzódások közben is. Szívesen beszélget másokkal, többnyire még kifelé figyel, befelé kevésbé. Érdekes megfigyelés, hogy a méhszáj változása és a tudat fordított arányban működik egymáshoz képest. Amíg valaki nagyon nyitott a külvilágra, kommunikatív, és a viselkedése szinte olyan, mint amilyen egyébként szokott lenni, addig a méhszáj valószínűleg még kevésbé nyitott. Aztán ahogy halad előre a vajúdás, a vajúdó nő figyelme egyre inkább befelé összpontosul, és egyre inkább lényegtelenné válnak mindazok a dolgok és történések, amelyek körülötte vannak. A kommunikáció a lényegi dolgokra korlátozódik, egyre rövidebbek és tömörebbek a kismama mondatai. A viselkedése ideális esetben egyre kevésbé kontrollált. A látencia szakaszban a méhszáj tágulása általában még kisebb mint 4 cm.
Aktív szakasz: A korai vajúdáshoz képest a kontrakciókra már a rendszeresség jellemző, az édesanya teste rátalál a saját ritmusára és a figyelme is egyre inkább befelé irányul. A nemzetközi szakirodalom az aktív vajúdási szakaszt többféle módon definiálja a kontrakciók alapján. Egyik meghatározás szerint 5 percnél gyakrabban jelentkeznek. Másik megközelítés szerint 10 perc alatt legalább 3 kontrakció megjelenése kell ahhoz, hogy a vajúdás aktívnak tekinthető legyen. Tapasztalataim szerint a határvonal itt is nehezen kifejezhető számokban. Tudatában kell lennünk annak, hogy a szabályok alól mindig vannak kivételek és ezzel nincs semmi baj. Aktív szakaszban a méhszáj tágulása eléri, majd meghaladja a 4 cm-t. Fontos azt is tisztázni, hogy a méhszáj tágulása nem egyenletes. Séma itt sincs kőbe vésve, egyéni adottságoktól függ, hogy ki melyik szakaszban, milyen ütemben halad. Általában 4-5 cm-ig tart a legtovább eljutni, 5 és 8 cm között egy gyorsabb tempó következhet, majd 8 és 10 cm között ismét kissé lelassulhat a folyamat. Az aktív szakaszra jellemző, hogy a vajúdó még ura a folyamatnak, bár ez egyre több erőfeszítésébe kerül és egyre nehezebben tartja a kontrollt a történések felett. Kontrakciók közben valószínűleg már egyáltalán nem tud megszólalni (nem is szereti ha beszélnek hozzá). Minél nagyobb méhösszehúzódások jönnek, rendszerint annál nagyobb fájdalomérzettel járnak együtt, egyre jobban igénylik a vajúdó figyelmét, egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül túljutni egy-egy ilyen hullámon. Ebben a szakaszban kiemelten fontos szerepe van a vajúdástámogatóknak. Úgy segítsenek, ahogy arra az anyának leginkább szüksége van. Teret kaphatnak ilyenkor a különböző fájdalomcsillapító technikák, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a vajúdó könnyebben át tudja adni magát a méhösszehúzódások hullámainak.
Átmeneti szakasz: Kétségtelenül ez a legnagyobb kihívást jelentő része a vajúdásnak. A méhösszehúzódások hossza, intenzitása és gyakorisága eléri a maximumot, próbára téve az anya tűrőképességét. A kontrakciók szinte már egybefolynak, 1-2 percenként is jöhetnek és 60-90 másodpercig is tarthatnak. Ilyenkor gyakran érzi úgy a vajúdó, hogy már nem bírja tovább. Szerencsére ezt a rendkívül intenzív szakaszt nem kell sokáig elszenvedni, hiszen ezek már a tágulás utolsó 2-3 centiméterét jelentik.
3. Pihenj és légy hálás szakasz
Ilyenkor a teljes tágulás elérését követően sok anyánál egy bizonyos időre valamivel ritkábbak és gyengébbek lesznek a kontrakciók. Olyan mintha egy kicsit megállna a folyamat. Igazából, ami ilyenkor odabent történik, az az, hogy a méhizomzatnak egy más jellegű munkába kell kezdenie a további összehúzódások hatására, mint amit eddig végzett. Eddig a méhnyakat simította el, majd a méhszájat nyitotta ki, most pedig már a babát fogja kipréselni magából a tolófájások hatására a magzatkilökő reflex segítségével. Ez a „pihenés” szakasz nem mindenkinél jelenik meg, semmi baj nincs azzal sem, ha az átmeneti szakasz intenzív kontrakciói azonnal tolófájásokba mennek át.
4. Kitolási szakasz
A kitolási szakaszra jellemző méhösszehúzódások már másfajta érzetekkel járnak együtt, mint a korábbiak. Nehéz, gyönyörű pillanatok ezek. Ilyenkor az anya már látja maga előtt a célt és a kontrakciók puszta elviselése helyett, már aktívan is tehet azért, hogy a baba a világra jöhessen. Eleinte csak a méhösszehúzódások tetőpontján, majd pedig a fájások teljes ideje alatt jelentkezik ellenállhatatlan nyomáskényszer. Ez az az érzés, amit a szüléskísérők egyfajta „székelési” ingerhez hasonlítanak. A kisbaba születése előtti utolsó néhány méhösszehúzódás során rendszerint már a szünetekben is megmarad a nyomóhúzó-feszítő érzés és a vajúdók egyfajta „szétszakadok” érzésről számolnak be ilyenkor. A szülő nő azt tapasztalja, hogy nem tud mást csinálni, mint együttműködni azzal a hatalmas erővel, mely a testében dolgozik, mely segít abban, hogy a kisbaba a legkisebb ellenállás felé haladhasson a szülőcsatornában. Az anya kitoló erőfeszítései a gyermek megszületésében nyernek beteljesülést.
5. Lepényi szakasz
A kisbaba megszületésétől, a méhlepény megszületéséig tartó időszak. Ha az újszülött rendben a világra jött és nincs semmilyen komplikáció, akkor ez a szakasz békésen és nyugodtan telik. Ilyenkor nem a méhlepény a főszereplő, hanem a gyermek feletti öröm és a frissen született család. A méhlepény megszületése önmagától, akár fél-egy óráig is eltarthat. Intézeti körülmények között némi rásegítéssel, perceken belül „megszületik”. Akkor mondható, hogy egy szülés befejeződött, ha a méhlepény is távozott hiánytalan burkaival együtt.
Elég hosszú lett ez a blogbejegyzés, de erről nehéz kevesebbet írni. Ha még több információt gyűjtenél a szülés előtt, akkor megtudod vásárolni a több, mint 4 órás online szülésfelkészítő előadásomat a webshopban, ami mellé sok-sok ajándékkal kedveskedek neked. Többek között szülőszoba puskával, szülési mintatervvel, vajúdó testhelyzetek videóval, gyermekágyi időszakra vonatkozó tudnivalókkal.
workshop: https://anyaszult.hu/termek/szulesfelkeszito/
index kép: Pinterest
